Mantrázás

Mi a mantra és hogyan mantrázzunk? 

 

A mantrázás – hangok, szótagok, szavak, mondatok ritmikus ismételgetése – szinte egyidős az emberiséggel. A nyelv, a beszéd kialakulása óta az emberiség természetfölötti hatást tulajdonít a kimondott hangoknak, szavaknak, ezért eredeti céljai változatosak voltak: serkentő, lenyugtató, gyógyító vagy különféle mágikus hatást tulajdonítottak neki. Annak ellenére, hogy a mantrák ősidőktől fogva koroktól, kultúráktól, vallásoktól függetlenül léteznek, az utóbbi évszázadokban jobbára a távol-keleti vallásokhoz kapcsolják e kifejezést.

 

Hogyan használhatjuk a mantrát meditációs gyakorlásra? Ezek a legtöbb mantrára érvényesek, akár vallási, akár nem vallási jellegűek.

 

Kezdetnek tudnunk kell, hogy a mantrákban vannak olyan univerzális hangok, mint például az “mmm”, az “ooo” vagy “aaa” hangok, amelyek szinte minden kultúrában megtalálhatóak.

 

A mantrákban a szótagok egy részének jelentése bizonytalan, érthetetlen, még abban a kultúrában is, ahol használják (erre egy példa a magyar nyelvben kiszámolóként és halandzsaversikeként számon tartott “Antanténusz...” kezdetű mondóka, amelynek értelmezésére többféle magyarázat is született). A hinduizmusban és buddhizmusban egyaránt megtalálható “om” szótag a több ezer éves Rigvédában jelenik meg először, és etimológiai jelentése máig tisztázatlan.

 

A hosszabb, több szóból álló mantrák közül némelyek pozitív megerősítéssel bírnak, míg mások meghatározott kívánságokat vagy istenek/Isten felé irányuló megszólítást fogalmaznak meg.  Ezek közül is van, ami köthető valláshoz, és van, ami nem.

 

Léteznek olyan mantrák is, amelyek bár rövidek, de gyakorlatilag teljes fohászok. Ezek egy-egy hosszabb szöveg, imádság vagy mantra részei, és állhatnak egyetlen meghatározott mondatból vagy kifejezésből, de akár több mondatból is.

 

 

A mantrákat papagájként is ismételgethetjük, egyfajta memoriterként. Ez segíthet a koncentrálásban és elménk fókuszban tartásában, de nem olyan hasznos, mint amikor érzéssel recitáljuk.

Ne felejtsük el, hogy mantrázásnál nem a problémáink, gondolataink vagy érzelmeink elterelése vagy elnyomása a cél. Gondjainkat tudatos módon kell kezelnünk és megoldanunk, ha lehetséges. A mantrázást, akárcsak a meditációt, nem szerencsés menekülésre használni.

 

A mantrákat fennhangon kántálni nagyon kellemes és hasznos, akár egyedül, akár másokkal együtt teszi az ember. Azonban bizonyos idő után talán jobb, ha a kántálást befelé fordulva, hangtalanul végezzük.

 

Kezdetben akarattal és odafigyeléssel idézzük fel a mantra szövegét. Ennek a szándékos emlékezésnek kiegyensúlyozó, gondolatelterelő, nyugtató hatása van.

A későbbiekben, amikor már nem kell erőltetni a szöveg felidézését, elég lesz, ha nyugalomban, befelé figyelve ülünk. Ekkor a mantra önmagától fog bennünk felszínre bukkanni és ismétlődni. Ez haladóbb gyakorlat, ami némi türelmet igényel.

 

Tudnunk kell, hogy az akarattal való felidézés egy kifelé irányuló közlési forma, míg a bensőnkben keletkező és önmagától ismétlődő mantra befelé forduló elmélyülés.

 

Vannak olyan gyakorlók és tanítók, akik a mantra recitálása során szándékosan arra törekednek, hogy minél gyorsabban tegyék azt. Kétségtelen, hogy ez egyfajta rutinná teszi a mantra felidézését.

 

Haladóbb gyakorlásnál a mantrát a saját tempója szerint engedjük felszínre jönni és ismétlődni. Ez a tempó egy bizonyos idő után magától változik majd. Néha nagyon gyors lesz, gyorsabb, mint ahogyan azt az agyunk normálisan képes lenne recitálni, máskor viszont önmagától egészen lelassul.

 

Az ismétlések során a mantrák számolása segíthet a fókuszálásban, ezáltal stabilizál.

Az a fajta gyakorlás nagyon előnyös lehet az elme tisztítására, amikor egy meghatározott számú mantrát kell elismételni hosszabb időtartam alatt.

 

Mindezek ellenére, számoláskor a tudatunk jobbára a felszínen marad, mivel a számokra is figyelnünk kell. Amikor a számolást elhagyjuk, a gyakorlás mélyebb formát ölthet, mert a fókuszba kizárólagosan a mantra kerül.

Ettől függetlenül mindkét módszer, a számolásos és a nem számolásos is hasznos, és megvan a helye a szádhanában (spirituális gyakorlásban).

 

A mantrázás elején hasznos lehet a málá használata, amikor még magára a mantra szövegére is oda kell figyelnünk.

Azáltal, hogy az ujjainkat a málá szemeinek tologatása során mozgatjuk, a testünk is bekapcsolódik a mantrázásba, így sokkal könnyebb koncentrálni.

 

Málá nélküli mantrázáskor kiiktatjuk az ujjaink és a test mozgatását. Így, elhagyva a test és érzékelés tudatosságát, tisztábban tudunk befelé, csak a mantrára figyelni.

Itt is mindkét gyakorlási forma, az imafüzéres vagy anélküli hasznos, és megvan a maguk helye a szádhanában (spirituális gyakorlásban).

 

A vallásos mantrák esetében a mantrában Isten vagy istenek neve található. Ilyenkor is ugyanúgy zajlik a mantrázás, mint egyéb esetben. Eleinte célszerű másokkal együtt fennhangon ismételni, kántálni vagy énekelni. Utána könnyebb lesz csak magunkban felidézve recitálni.

 

Később a nevet/neveket tartalmazó mantra már önmagától áramlik bennünk, éppen úgy, mint bármilyen egyéb mantra esetében.

 

Van, amikor a mantra a csend felé kezdi terelni a figyelmünket. Ilyenkor azt gondolhatjuk, hogy elfelejtettük a mantrát, és esetleg extra erőfeszítéssel folytatni akarjuk a recitálását.

Ebben az esetben jobb, ha engedünk neki, és hagyjuk, hogy figyelmünket a csenden alapuló mélyebb, finomabb állapotba vezesse.

A mantrának ez az irányítása nagyon becsapós, mert olyasmi érzésünk lesz, mintha el akarnánk aludni. Némi gyakorlás és figyelem szükségeltetik ahhoz, hogy észrevegyük a különbséget a bealvás és a meditáció mélyebb, csendesebb, tisztább állapota között.

 

Ez az irányítási tulajdonság a mantragyakorlás egyik legfontosabb jellege.

 

Ahhoz, hogy ezt a pontot megértsük, gondoljunk egy dalra, amit már többször hallottunk. Amikor e dal hangjai már eléggé befészkelik magukat az agyunkba, automatikusan, erőfeszítés nélkül keletkeznek, azaz teljesen maguktól jutnak eszünkbe.

 

Visszatérve a mantrához, kezdetben belülről recitáljuk, felmondva magunkban, mint egy verset. Később a gyakorlás inkább olyanná válik, mintha hallgatnánk a mantrát, és már nem hasonlít a versféle felmondásra.

Ez olyasmi, mint amikor eszünkbe jut valaki, akit nagyon szeretünk. Akkor is megjelenik a tudatunkban, ha nincs szándékunkban, mindenféle erőlködés és akarat nélkül.

 

Ahogy fentebb már utaltam rá, a mantrát nem szerencsés az élet bizonyos dolgainak elkerülésére, mentális, érzelmi problémák megoldására használni. Főleg meditációs időben, amikor a külső ingerek kevésbé terelik el figyelmet, felszínre törhetnek a gondolatok, nyomasztó érzések, gondok. Ilyenkor beindul a belső küzdelem ezek ellen.

Az időt és energiát rabló viaskodás helyett szánjunk néhány percet arra, hogy “megbeszéljük” magunkkal azt, hogy ez most a mantrameditáció ideje, és nem másé. Ezután sokkal könnyebb lesz felidézni a mantrát és sokkal könnyebb lesz teljesen átadni magunkat a vele kapcsolatos gyakorlásnak.

 

 Forrás: Hogyan használjuk a mantrát a jóga gyakorlatában? (angol nyelven)